Talán a legelejéről. Azon törtem a fejem hogyan lehetne az egyébként is érdekes lövész sportba becsempészni az eddigieknél is érdekesebb és szórakoztatóbb, na meg persze oktató jellegű feladatokat. Sose voltam híve a „ két kézzel osszuk a halált” versenyszámoknak. Talán ezért sem volt az ilyen jellegű lövészeti irányzatok terén az alapokat megrengető kimagasló eredményem! Jobban kedvelem azokat a feladatokat ahol jól meg kell nézni hogy hova lő az ember és gyors döntést követően oda lőni ahová terveztük. Minden esetre a játék és fegyver kezelés fejlesztése céljára az „ osztós „ feladatok is működnek, főleg ha nem csak rendvédelmi szervtől érkeznek versenyzők. Arra gondoltam, ma kenhetitek ezerrel. A 40x70 –es vasak kongatása mindenféle pozícióból és távolságból és szisztémával, úgy láttam beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Hajnalban amikor kinéztem az ablakon már látszott, hogy az égiek ma is a kegyeikbe fogadnak minket. Ez mondjuk egy szabadtéri programnál nem egy elhanyagolható szempont. Persze ahogy a mondás is szól „IDŐJÁRÁS MIATT HÁBORÚ MÉG NEM MARADT EL „ de azért valljuk be férfiasan, még is csak jobban esik lövöldözni ha, nem esik !!!

Az első felkészülési versenynél még félve jöttek a versenyzők, hogy mi is lesz ez, de a második megmérettetésre már várakozó listát kellett állítani, mondván ha valaki jelezné, hogy mégsem tud részt venni a versenyen akkor másnak is adhassunk lehetőséget.

7 óra körül már kezdtek szállingózni a versenyzők. Ilyenkor érdemes lenne egy kamerát a már kész pályák mellé állítani és az arcokat venni. Próbálják a versenyzők kitalálni mi is lehet a feladat az adott pályákon. Lennének páran akik besírnának az arc szerkezeteken . De azt gondolom ez így van jól mert hát ha nem érdekelné a versenyzőket a dolog akkor bizony igen silány versenyek lennének.

7.30 környékén már igen szép számmal érkeztek a versenyzők! Az előre kialakított piknik hangulatú várakozó helyen a létszám növekedésével egyenesen növekedett a hangulat is!

9.00-kor az első pálya ismertetésével elindult a csörte. 15 méterre elhelyezett vasakra kellett álló, térdelő, fekvő, majd ismét térdelő és álló testhelyzetből lövéseket leadni. Nem látszik nehéznek a feladat mivel a cél tárgyak egy lakótelepi lakás bejárati ajtajának méretével vetekednek, de az … Természetesen itt is az alap érvényű gondolat kell hogy előjöjjön!!! Milyen nagy a cél ??? Milyen messze van tőlem ??? Én milyen gyorsan tudok úgy lőni, hogy mindig eltaláljam ??? Ha ezeket a fontos dolgokat valaki jól kikalkulálja és még a verseny hevében is tudja magát kontrollálni, akkor eredményes lehet. Ellenkező esetben könnyen ráfázhat…. De hát pont ez a szép ebben a sportban, hogy mennyire vagyunk urai a fegyvereinknek és önmagunknak! Volt egy két nagy mellé lövés ezen a pályán. Volt olyan is aki olyan gyorsan lőtt hogy szinte alig lehetett szemmel követni, de a végén a „ gyors volt csak sz..t se ért „ értékelést kapta. Minden esetre a következő pályákon már szépen a saját tempójában lőtt, és ami nem elhanyagolható, pontosan is.

A következő feladat egy kis szaladgálással kezdődött majd a rommá lőtt jármű résein kellett a vasakat megkongatni. Itt már pörgött a csapat és igen szép eredmények is születtek.

Ezt követően a még nem szétlőtt autóban foglaltak helyet a versenyzők majd jelzésre ülő pozícióból kellett néhány célt megkongatni és ezután a jármű mögül tovább kocogtatni a célokat. Itt mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy a srácok fegyver kezelése kimagasló volt. Aki ismer az tudja, hogy sok féle gyakorlatot vezettem már, és én magam is lőttem extrém feladatokat de a biztonságért ölök. A versenyzők kimagasló lő tudásról és fegyver kezelési jártasságról tettek tanú bizonyságot!!! Még ha esetleg kekeckedni is akartam volna akkor se tudtam volna beléjük kötni a biztonságot illetően!!! Hogy nem minden lövés talál az sajnos benne van a pakliban. Ha viszont szándékosan engedtük útjára az ólmot, akkor mindent megtettünk az eredményes és biztonságos versenyzés érdekében.

A következő feladat tárcserés duplázós és könnyen elrontható volt! Tokból rántást követően kellett 15 méterről kétszer eltalálni a vasakat majd tárcserét követően ismét meglövöldözni a célokat. Voltak páran akik- e gyakorlatot követően simán bele dőltek volna a kardjukba ha lett volna náluk! Nagyon nagy tempót diktálva nagyon gyorsan lőttek mellé… De hát ilyen ez a pop szakma …

Extrém lövés következett. A domboldalon elhelyezett cél 80 méterre volt a lövésztől! Egy lövéssel kellett megkondítani majd a közeli 3 célra 1-1-1 lövést elhelyezni. Az arc kifejezések a pálya ismertetésekor megint csak megértek volna egy misét… Minden esetre ez a feladat arra nagyon jó volt hogy aki esetleg eddig még nem volt tisztában fegyverének erejével az most ízelítőt kaphatott mire is képes egy 9 mm-es…

Tapasztalataim szerint egy Glock 17-esből leadott lövés amit megfelelő odafigyeléssel adnak le, szél mentes napon és pihent lövészt feltételezve 250 méterre is célba találhat !!! Ha nehezebb lövedéket enged útjára a lövész egy Glock 21-ből esetleg, akkor a hasonló paraméterek megléte esetén akár 300 méter környékén is célt érhet. Természetesen ezek az eszközök nem erre a célra lettek kitalálva de nem árt ha tudjuk milyen erők mozognak az általunk birtokolt fegyverben.

A végjáték ….Egy lövés egy találat !!! Szeretem ezeket a feladatokat mert ezek állnak legközelebb a rendvédelmi szerveknél elfogadható fegyver használati szisztémákhoz, illetve a legjobb megközelítés a versenyzők számára is !!! Nem kell ecsetelnem mi a probléma egy rendvédelmi felhasználás esetén ahol esetleg két célpontra 3 láda lőszert lőnek ki egy járókelőkkel teli utcán.. versenyzők esetében nem hiszem, hogy tragédia következne be ha valaki egy pepperre 1 lövés helyett 10-12 lövést lő, maximum tökéletesen sikerül a ranglista végére kerülnie. Mind amellett ennek a feladatnak érdekes vonzatai lehetnek! Aki egyébként eddig jól szerepelt annak óriási a tétje ennél a lövésnél! Javítani nem tud igazán, mert ahhoz 1 lövés kevés viszont rontani azt igen! Ez a pálya igazából az idegek harca ..

Azt gondolom nagyon jó hangulatú verseny sikeredett szombaton. A versenyzők kimondottan élvezték és remélhetőleg sikerült nekik pár olyan ismeretet is átadni ami a további pályafutásuk során hasznosnak bizonyul.

Ezúton szeretném megköszönni Kurucz Miki bátyámnak és Dr. Kovács Gézának, a GLOCK képviseletében hogy az érmeket és serlegeket és az ajándék tárgyakat biztosították illetve Árvai Imre Úrnak a Dorog Városi Sport lőtér vezetőjének a lőtér és a kiegészítők biztosítását, na meg Borka Laci barátom hathatós közreműködését a papír munka és az eredmények összesítése terén!

Remélhetőleg hamarosan ismét együtt lehet a csapat a GLOCK CUP HUNGARY 2012. megmérettetésen és ismét jó hangulatú nagy meccseket vívhatunk!

Csomán János